Olvasónapló/Otello
Középiskolai dolgozatok
Az Otello Giuseppe Verdi 4 felvonásos operája. Szövegét Arrigo Boito írta.
Cselekmény[szerkesztés]
Történik Ciprus szigetén, a XV. század végén,
- az I. felvonás a kikötőben,
- a II., III., IV. felvonás Otello palotájában.
I. felvonás[szerkesztés]
Hatalmas vihar tombol Ciprus szigete körül...
Szél süvít... cikázik a villám...
Otello gályája nehezen közelít az ítéletidőben a parthoz. A nép a kikötőben térdenállva könyörög a szörnyű vihar elmúlásáért.
A vihar szűnik és a velencei köztársaság diadalmas hadvezére megérkezik. A nép ujjongása közepette hirdeti ki a török hajóhad fölött kivívott győzelmet.
Otello kormányzói palotájába tér. Jago, a nyájas, mosolygó zászlós a téren marad bizalmas szóváltásban Roderigóval, a gazdag velencei nemessel, aki szerelmes Otello hitvesébe, Desdemonába. Jago bíztatja, szívesen megsegíti: „esküszöm, tiéd lesz az asszony!”
A maga sajgó titkát is elárulja neki: halálosan gyűlöli parancsnokát, Otellót, mert nem őt, hanem Cassiót nevezte ki hadnaggyá: „S ő móri fensége hadában Ekként lettem máig csak zászlós.”
A tengeri diadal örömére ünnepi tüzeket gyújt Ciprus népe. Fellobog a láng.
Pattog a tűz...
Jago közben felbíztatja a hiszékeny és együgyű Roderigót, itassa le Cassiót. Tudja róla, hogy nem bírja a bort. És máris kancsót hozat.
Roderigo, megint csak Jago bujtogatására, beleköt a már tántorgó Cassióba, aki a közbelépő Montanóra - mikor az csillapítani, békíteni akarja - kardot ránt és meg is sebzi.
A zajra a palotából maga a kormányzó, Otello is lejön. Felháborodva látja a véresen végződött viaskodást, amelynek zaja még hitvesét, Desdemonát is felébresztette. Cassiót azonnal megfosztja rangjától.
Jago elérte egyik célját: bosszút állt a mellőztetésért - Cassión.
A térség a kormányzó parancsára kiürül, a zaj elhal.
Otello egyedül marad Desdemonával.
És ma, nászuk éjszakáján visszaemlékeznek a múltra.
A csillagok újra ragyognak és a hold sugara is előcsillan, amikor Otello magához öleli hitvesét és csókját kéri.
A Göncölszekér már leszáll a mélybe és Vénusz fénye hívja őket... Indulnak vissza a palotába...
II. felvonás[szerkesztés]
Az álnok Jago most azt tanácsolja „baráti gondoskodással” a rangjától megfosztott Cassiónak, hogy kérje Desdemona közbenjárását.
Csak amikor azután egyedül marad, tör ki belőle igazi hitvallása.
Bűn lesz a sorsom...
Nem sokkal később meg is jelenik szokott sétáján a kertben Desdemona, Emiliának, Jago feleségének kíséretében. Jago most gyorsan szólítja a hadnagyot: itt az alkalom!
A véletlen is segít a méregkeverőnek: Otello éppen akkor ér a kertbe, amikor Cassio elköszön Desdemonától. S Jago máris hozzáfoghat terve megvalósításához. Kezdetnek elég lesz néhány szó, egy, egyetlenegy kis megjegyzés Desdemona és Cassio együttlétére, s Otellóban máris felüti fejét a gyanú. Sátáni ügyességgel ülteti most el a kétséget a kormányzó szívébe: „Amikor jegyben jártál még, Desdemona ismerte Cassiót?”
De alig kis időre rá aztán halkan fülébe súgja: a féltékenységtől óvjad szíved!
III. felvonás[szerkesztés]
Jago azt tanácsolja Otellónak rejtőzzék el a kormányzói palota dísztermében és ő majd kifaggatja Cassiot. Otello kezdetben vonakodik ettől a szánalmas megoldástól, végül beleegyezik de előtte még szeretne beszélni a feleségével. Közben megérkezik Desdemona, Otello fejfájást színlelve kéri tőle a virághímzéses jegykendőt. Jago tanácsára Otello végül elbújik, hogy kihallgassa amint Jago kifaggatja Cassiot. Jago alattomos módon úgy intézi a beszélgetést, hogy minden kérdése és a kapitány válaszai tőrszúrásként érjék Otello lelkét. Cassio közben előhúzza zsebéből a korábban Jago által titokban becsempészett kendőt. Közben megérkezik Lodovico vezette velencei küldöttség és átadja az üzenetet miszerint a dózse Velencébe kéreti Otellót, és helyettesének Cassiót nevezi ki kormányzónak. Ekkor Desdemona odalép férjéhez és arra kéri, hogy most már bocsásson meg Cassiónak. Otello nagyon feldühödik, a földre teperi az asszonyt és bántalmazza, majd miután kiűzött mindenkit a csarnokból ájultan esik össze. Jago diadalittasan kacag majd rátapos az ájultan fekvő Otello nyakára
IV. felvonás[szerkesztés]
Desdemona a hálószobájában aludni készül, Emiliától menyegzői hálóköntösét kéri és megígérteti vele hogyha meghal akkor ebben fogják eltemetni. Desdemona nagyon szomorú, de még mindig nem tudja miért haragszik rá a férje. Otello belopózik a szobába, a mécses fényénél egy ideig elnézegeti a feleségét, majd elfújja a gyertyalángot és háromszor megcsókolja az asszonyt. Desdemona felriad, Otello felszólítja az asszonyt, hogy vallja meg bűneit és ismerje be a házasságtörést. Desdemona sírva fakad és kéri a férjét, hogy hívja ide Cassiót, hogy beszéljék meg a történteket A lármára felébredt Emilia berohan a szobába és közli Otellóval, hogy Cassio párbajban megölte Roderigót. A haldokló nő mellett Otello büszkén kijelenti, hogy megölte Desdemonát, amiért Cassio szeretője lett. Emilia sírva kiszalad és segítséget hív, mire Jago, Lodovico, Cassio és Montano berohannak a szobába. Jago megpróbálja elhallgattatni feleségét aki mindent elmesél, hogy hogyan találta meg a kendőt és férje hogyan vette el tőle. Ekkor Otello átadja jatagánját Lodoviconak, majd térdre esik a halott feleségének az ágya előtt és tőrjével elvágja a saját torkát.